Jel 22, 1-5: Szemlélem a Bárányt, akinek trónjáról az élet folyója fakad
1És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. 2Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. 3Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. 4Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. 5Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Mit is látunk az Eucharisztiában, abba a darabka fehér ostyában? Láthatom a Bárányt, aki a trónon ül. Fantáziámat segítségül vége láthatom azt, ahogy a trónjából az élet folyója fakad, és kristályhoz hasonlóan ragyog. Magam előtt láthatom az Isten Bárányát, Megváltó Urunkat, aki a kereszten saját vére kiontásával megszerezte nekünk az életet, a gyógyulást. Amikor erre a folyóra tekintek, elképzelhetem az elmúlt 2000 év folyamát, az Egyház sok évezredes történelmét, ahogy a bárány vére tisztára mossa az adott kor bűneit, meggyógyítja a betegségeit, békét teremt, megszelídíti az emberek szívét, elveszi az átkot. És láthatunk sok ezer és millió embert, aki neki szolgál, és hódol neki. Láthatjuk azok arcát, akik a homlokukon hordozzák nevét. És ahogy az Isten fénye ragyogja be őket. Érzékelhetem azt az erőt, ami a Bárány trónjából kihat rám is, a körülöttem lévőkre is. Érzékelhetem vagy elképzelhetem azt, ahogy a trónjából fakadó folyam átjárja, átmossa az én bensőmet is, és gyógyulást, egészséget, életszentséget hoz.
A szolgák titka, akik a Bárány trónja előtt hódolnak, hogy “letették fegyvereiket”, elengedték minden ellenállásukat, minden okoskodásukat, igazukat, hogy az Isten igazsága, bölcsessége, szeretete és békéje járhassa át őket. “Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél,” mondja Szent Pál. (1Kor 1,25). Jézusban láthatjuk azt a Bárányt, akit “megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.” (vö. Iz 53,7-8) “Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.” (1Kor 15,4-5). Engedhetem, hogy miközben szemlélem Jézust, az Isten Bárányát, Uramat és Megváltómat, az ő fénye és ereje töltsön el engem.
Feladat a mai napra: Melyik szentírási idézet az, ami mindig megszólít engem, és mintegy lámpás számomra? Ma azt viszem magammal, újra meg újra elolvasom és hagyom, hogy Isten ereje hasson rám e szavak által.