Jn
1, 1-18: Jézus az Egyszülött Isten, aki az Atya ölén van.
Kezdetben
volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt
kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett,
ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek
világossága. A világosság világít a sötétségben, de a
sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s
János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot
a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a
világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az
Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem
ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták
be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten
gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek
vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem
Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt.
Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit
kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla,
amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép,
nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő
teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert
a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság
azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem
látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az
Atya ölén van.
A mai szentírási részben
János apostol bevezet minket Jézus Isten és Fiú voltába. Így
szemlélhetjük őt az Oltáriszentségben is. Jézus kezdettől
fogva jelen volt, mint Isten Igéje, általa lett minden. Benne az
élet van és ő az emberek világossága. Isten terve egészen a
kezdetektől, hogy az Ige a történelemben megtestesülve,
kinyilatkoztassa az Atyát, hogy ezáltal mindenkinek, aki hisz
benne, “akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a
férfi akaratából, hanem Istentől születtek”, hatalmat adjon,
hogy Isten gyermekei legyenenk. Láthatjuk, hogy hogyan készítette
elő ezt az Atya, a tanúságtevő, Keresztelő Szent János által.
Tehát már kezdettől fogva meghívást kapunk arra, hogy mi is,
ahogy a II. Vatikáni Zsinat olyan találóan kifejezte: “fiúk
legyünk a Fiúban” (GS 22). Annak a nehézségnek is a tanúi
lehetünk, hogy ez nem akadálymentes, mert „a tulajdonába jött,
de övéi nem fogadták be”. Nézzünk rá saját életünkre is, a
kezdetekre, Isten tervére. Azután nézzünk rá arra is, amikor a
„sötétség/ünk/ nem fogta fel”. Mi akadályozza bennem, hogy
felfogjam Isten hívását? Kik voltak életemben azok a
tanúságtevők, akik eljuttattak oda, hogy megismerhessem Jézus
Krisztus kegyelmét?
Feladat
a mai napra:
Engedhetem,
hogy „a kegyelem és igazság, ami Jézus Krisztus által lett
osztályrészünk” átjárja a szívemet.