XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2020. január 12., vasárnap

Január 12.


Jn 1, 1-18: Jézus az Egyszülött Isten, aki az Atya ölén van.
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

A mai szentírási részben János apostol bevezet minket Jézus Isten és Fiú voltába. Így szemlélhetjük őt az Oltáriszentségben is. Jézus kezdettől fogva jelen volt, mint Isten Igéje, általa lett minden. Benne az élet van és ő az emberek világossága. Isten terve egészen a kezdetektől, hogy az Ige a történelemben megtestesülve, kinyilatkoztassa az Atyát, hogy ezáltal mindenkinek, aki hisz benne, “akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek”, hatalmat adjon, hogy Isten gyermekei legyenenk. Láthatjuk, hogy hogyan készítette elő ezt az Atya, a tanúságtevő, Keresztelő Szent János által. Tehát már kezdettől fogva meghívást kapunk arra, hogy mi is, ahogy a II. Vatikáni Zsinat olyan találóan kifejezte: “fiúk legyünk a Fiúban” (GS 22). Annak a nehézségnek is a tanúi lehetünk, hogy ez nem akadálymentes, mert „a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Nézzünk rá saját életünkre is, a kezdetekre, Isten tervére. Azután nézzünk rá arra is, amikor a „sötétség/ünk/ nem fogta fel”. Mi akadályozza bennem, hogy felfogjam Isten hívását? Kik voltak életemben azok a tanúságtevők, akik eljuttattak oda, hogy megismerhessem Jézus Krisztus kegyelmét?
Feladat a mai napra: Engedhetem, hogy „a kegyelem és igazság, ami Jézus Krisztus által lett osztályrészünk” átjárja a szívemet.