XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. január 1., péntek

Január 1.



Gal 4,4-7                           (Kiváltott minket a törvény szolgaságából)

4De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, 5hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. 6Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! 7Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
Jézus Krisztus az Atya irgalmasságának az arca. Úgy tűnik, ez a szó jól összefoglalja a keresztény hit misztériumát. Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált elevenné, láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját. Az Atya, „a végtelenül irgalmas Isten” (Ef 2,4), miután kinyilatkoztatta a nevét Mózesnek mint „irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Kiv 34,6), nem hagyott fel azzal, hogy a történelem során különféle módokon megismertesse a maga isteni természetét. „Amikor elérkezett az idők teljessége” (Gal 4,4), és üdvözítő terve szerint már minden el volt rendezve, elküldte Fiát, aki Szűz Máriától született, hogy véglegesen kinyilatkoztassa nekünk a szeretetét.”[1] Szeretete pedig abban állt, 5hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. A törvény igazságos, de részvétlen. Megkívánja a betűszerinti megtartását. Az államfők által hozott törvény pedig sokszor önkényes, kizsákmányoló és akár igazságtalan is tud lenni. Gondoljunk csak a kommunizmus idejére, vagy más jelenlegi kommunista vagy diktatórikus államokra. Isten nem ilyen viszonyt akar velünk. Azt akarta, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük, ahol a legmagasabb instancia Isten apai-anyai szíve, mely igazságos és könyörületes, jóságos és irgalmas, nagylelkű és pedagogikus. Mindenkit egyéni módon szeret, mert számára mindenki egyedi. Úgy döntött, hogy szentháromságos családjának részesévé fogad minket, úgy mond, egy asztalhoz ülhetünk vele, sőt örököseivé tesz minket, úgy, ahogyan Jézust (vö. Jn 17,9-10; Jn 15, 15). Maradjunk imádságunkban a ténynél, hogy Isten fiai vagyunk, és beszélgessünk el Istennel arról, hogy ez a mindennapi életünket illetően mit is jelent. Maradjunk addig ennél a gondolatnál, míg inni tudunk ennek az örömhírnek a forrásából. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy tanítson meg minket fiaiként élni.
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogy ki az, akit a mai napon megpróbálok egészen személyre szabottan szeretni, és tettekre is váltom. Kérem a Szűzanya segítségét.


[1] Ferenc Pápa. MV. 1