Szombat, jan. 30. Róm
10,1-13 (tapasztalhatóvá válik a megbocsátás gyengédsége)
1Testvérek! Szívből óhajtom
üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. 2Tanúságot
teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő
megértés. 3Mert félreismerik az
Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem
vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. 4Márpedig
a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. 5Mózes azt írja a törvényből eredő
megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. 6Ugyanakkor
a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl
az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7Vagy:
„Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak
országából felhozza. 8Hanem hogyan
mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit
tanítása, amit hirdetünk. 9Ha tehát
száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten
feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. 10A
szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre
szolgál. 11Az Írás ugyanis azt mondja:
Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. 12Nincs
különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű
mindazokhoz, akik segítségül hívják. 13Mindenki,
aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
„Ha Isten megállna az igazságosságnál, már
nem Isten lenne, csak olyan, mint bármelyik ember, aki a törvényre hivatkozik.
Az igazságosság önmagában nem elegendő; a tapasztalat azt mutatja, hogy pusztán
a törvényre hivatkozás kockáztatja a törvény megsemmisítését. Ezért lép túl
Isten az igazságosságon az irgalmassággal és megbocsátással. Ez azonban nem
jelenti az igazságosság leértékelését vagy fölöslegessé tételét. Épp
ellenkezőleg: aki vétkezik, annak számítania kell a büntetésre. Ez azonban nem
a vég, hanem a megtérés kezdete, mert tapasztalhatóvá válik a megbocsátás
gyengédsége. Isten nem veti el az igazságosságot, hanem egy magasabb rendű
eseménybe burkolja, melyben megtapasztalhatóvá válik az igazi igazságosság
alapja, vagyis a szeretet. Különös figyelemmel kell olvasnunk Pál apostol
szavait, hogy ne essünk ugyanabba a tévedésbe, melyért az Apostol szemrehányást
tesz zsidó kortársainak: „Félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a
magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől
származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő
megigazulására” (Róm 10,3-4). Ez az Istentől eredő megigazulás a mindenkinek
nyújtott irgalmasság; kegyelem, amely Jézus Krisztus halálából és
feltámadásából fakad. Krisztus keresztje tehát Isten ítélete mindnyájunk és a
világ fölött, mert az új élet és a szeretet bizonyosságát kínálja nekünk.”[1]
Feladat a mai napra: Azt a kegyelmet kérem Istentől, hogy ma
rajtam keresztül is tapasztalhatóvá váljon a megbocsátás gyengédsége.