Oz 6,1-6 (Jézus túllép a törvényen: a bűnösökkel közösséget vállal)
1„Gyertek, térjünk vissza az
Úrhoz, ő tépett meg, ő is gyógyít meg minket; ő vert meg, ő köti be sebeinket. 2Két nap múlva életet ad, harmadnapra
feltámaszt, hogy színe előtt éljünk. 3Ismerjük
meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal, megjön,
mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely öntözi a földet.” 4Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled,
Júda? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik. 5Ezért ostoroztam őket a próféták által,
ezért ölettem meg őket ajkam szózatával, ítéletem elérkezik, mint a világosság.
6Mert nem az áldozat kell nekem, hanem
a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete.
„Jézus hivatkozása Ozeás prófétára –
„szeretetet akarok és nem áldozatot” (6,6) – ebből a szempontból nagyon
jelentős. Jézus azt tanítja, hogy mostantól fogva tanítványai számára
életszabállyá kell válnia az irgalmasság elsőségének, ahogyan ő maga mutatta a
bűnösökkel való együtt étkezéssel. Az irgalmasság ismételten Jézus küldetése
alapvető jellegzetességének bizonyul. Ez valóságos kihívás a körülötte állókkal
szemben, akik megelégedtek a törvény külsődleges megtartásával. Jézus viszont
túllép a törvényen; a törvény által bűnösnek tekintettekkel való közösségvállalása
megmutatta, hogy milyen messzire képes hatolni az ő irgalmassága.”[1]
Feladat a mai napra: Őszintén kérdezem magamat, van-e valaki a
közelemben, akit bűnösnek tekintek? Mennyire szeretném neki Isten irgalmasságát
kifejezni? Kérem Jézustól, hogy hozzá hasonlóan tudjam szeretni őt és keresem
az illetővel való találkozást, közös étkezést, együttlétet.