XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. január 24., vasárnap

Január 24.



Neh 8, 2-4a. 5b. 8-10; 1 Kor 12, 12-30; Lk 1, 1-4; 4, 14-21
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: ,,Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”

„Elérkezett az Úr esztendeje”, ezekkel a szavakkal fejezte be Jézus szokásos felolvasását szombaton a Názáreti zsinagógában. És a rákövetkező beszédében csupán kijelentette, hogy ma beteljesedett az elhangzott prófécia. Jézus ezzel meg ismertette küldetésének kezdetét. Az Atya nem azért küldte, hogy csupán hirdesse Isten szavát, megmagyarázza, vagy esetleg újra értelmezze, hanem azért jött, hogy benne és általa beteljesüljön Isten szava. Jézusban Isten szava életté vált. Nyilvánvaló működése által tapasztalhatóvá vált, hogy elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje, jubileumi éve: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.”(Mt 11,5)
Elérkezett az irgalmasság rendkívüli szentéve”, - megkezdődött. Hogyan érkezett hozzám Isten irgalmassága? Hogyan érkezik el rajtam keresztül Isten irgalmassága? A szentévet mindenekelőtt azért hirdették meg, hogy Isten irgalmassága jobban átjárja életünket, és nem csak elméletileg foglalkozzunk az irgalmasság fogalmával. Isten irgalma főleg életünket szeretné betölteni. A mai evangéliumi szavakra vonatkozva azt kéri Ferenc pápa imájának egyik része, amelyet az irgalmasság rendkívüli szentévére fogalmazott: „Urunk, Jézus Krisztus, küldd el Lelkedet, és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az irgalmasság szentéve legyen az Úr kegyelmi esztendeje, és Egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat.” Ezért kérjük a Szentlélektől a megszentelést, hogy bennünk is beteljesüljön Isten szavát. Hagyjuk, hogy annak szövege megérkezzen szívünkhöz, megérintse belsőleg, ahogyan az izraeliták megrendültek, amikor Ezdrás pap felolvasott Isten törvénykönyvéből. Azt halljuk az olvasmányban: „Amikor ugyanis a Törvény szavait meghallotta, sírt az egész nép.” Mély megérintettségből sírtak, mert a szöveg által olyan Istennel találkoztak, aki hűséges a szavaihoz, aki irgalmas és szabadító, aki kiszabadította őket a babiloni fogságból. És ezt a nép a saját életében, saját bőrén tapasztalta meg: visszatérve a babiloni fogságból most az egész nép egy emberként összegyűlhetett Jeruzsálemben a Víz-kapuja előtti téren és hallgathatja Isten szavát. Megtapasztalták, hogy Isten megkönyörült rajtuk, hogy Isten irgalma örökké tart.
Engedjük meg, hogy mi is Isten eszköze legyünk, ahhoz hogy a körülünk lévő emberekhez is az Isten irgalmasság esztendője érkezzen meg.
Feladat a mai napra: Ma és a hét folyamán elimádkozom Ferenc pápa imáját az irgalmasság rendkívüli szentévére.