Neh 8, 2-4a. 5b. 8-10; 1 Kor 12, 12-30; Lk 1, 1-4; 4, 14-21
Abban
az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész
környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a
zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki.
Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva:
,,Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a
szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy
szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: ,,Ma beteljesedett az Írás, amelyet
az imént hallottatok.”
„Elérkezett az
Úr esztendeje”, ezekkel a szavakkal fejezte be Jézus szokásos
felolvasását szombaton a Názáreti zsinagógában. És a rákövetkező beszédében
csupán kijelentette, hogy ma beteljesedett az elhangzott prófécia. Jézus ezzel
meg ismertette küldetésének kezdetét. Az Atya nem azért küldte, hogy csupán
hirdesse Isten szavát, megmagyarázza, vagy esetleg újra értelmezze, hanem azért
jött, hogy benne és általa beteljesüljön Isten szava. Jézusban Isten szava
életté vált. Nyilvánvaló működése által tapasztalhatóvá vált, hogy elérkezett az Úr kegyelmének esztendeje, jubileumi
éve: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak,
halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.”(Mt
11,5)
„Elérkezett az irgalmasság rendkívüli szentéve”, - megkezdődött.
Hogyan érkezett hozzám Isten irgalmassága? Hogyan érkezik el rajtam keresztül
Isten irgalmassága? A szentévet mindenekelőtt azért hirdették meg, hogy Isten irgalmassága
jobban átjárja életünket, és nem csak elméletileg
foglalkozzunk az irgalmasság fogalmával. Isten irgalma főleg életünket szeretné
betölteni. A mai evangéliumi szavakra vonatkozva azt kéri Ferenc pápa imájának
egyik része, amelyet az irgalmasság rendkívüli szentévére fogalmazott: „Urunk,
Jézus Krisztus, küldd el Lelkedet, és szentelj meg mindnyájunkat felkenése
által, hogy az irgalmasság szentéve legyen az Úr kegyelmi esztendeje, és
Egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse
a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja
vissza látásukat.” Ezért kérjük a Szentlélektől a megszentelést, hogy bennünk
is beteljesüljön Isten szavát. Hagyjuk, hogy annak szövege megérkezzen
szívünkhöz, megérintse belsőleg, ahogyan az izraeliták megrendültek, amikor
Ezdrás pap felolvasott Isten törvénykönyvéből. Azt halljuk az olvasmányban:
„Amikor ugyanis a Törvény szavait meghallotta, sírt az egész nép.” Mély megérintettségből
sírtak, mert a szöveg által olyan Istennel találkoztak, aki hűséges a
szavaihoz, aki irgalmas és szabadító, aki kiszabadította őket a babiloni
fogságból. És ezt a nép a saját életében, saját bőrén tapasztalta meg:
visszatérve a babiloni fogságból most az egész nép egy emberként összegyűlhetett
Jeruzsálemben a Víz-kapuja előtti téren és hallgathatja Isten szavát.
Megtapasztalták, hogy Isten megkönyörült rajtuk, hogy Isten irgalma örökké
tart.
Engedjük meg, hogy mi is Isten eszköze legyünk, ahhoz hogy a körülünk
lévő emberekhez is az Isten irgalmasság esztendője érkezzen meg.
Feladat a mai napra: Ma és a hét folyamán elimádkozom Ferenc pápa imáját
az irgalmasság rendkívüli szentévére.