ApCsel 8,5-25 (Szálljunk szembe a pénz hatalmával)
5Így Fülöp Szamária városába
került, s ott hirdette Krisztust. 6A
nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel
hallgatta. 7Mert sok megszállottból –
hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta
meggyógyult. 8Így nagy volt az öröm
ebben a városban. 9Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki
varázsló volt, és azzal ámította Szamária népét, hogy fontos személynek adta ki
magát. 10A népnek apraja-nagyja
hallgatott rá. „Ő az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!” – mondták. 11Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította
őket mesterkedéseivel. 12De amikor
hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik,
megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13Maga
Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a
nagy csodák láttán elámult. 14Amikor a
Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten
szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Amikor
megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. 16Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg
voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17Rájuk
tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket. 18Amikor
Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt
ajánlott fel nekik: 19„Adjatok nekem
is olyan hatalmat – mondta –, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a
Szentlelket.” 20Péter elutasította:
„Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát
pénzen meg lehet venni. 21Semmi részed
benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt. 22Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az
Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! 23Úgy
látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság.” 24„Könyörögjetek értem az Úrhoz – kérte
Simon –, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok.” 25Miután
így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe,
útközben sok szamáriai faluban hirdették az evangéliumot.
„Ugyanez a
felszólítás érvényes a korrupciót elkövetőkre és bűntársaikra is. A társadalom
ezen elmérgesedett sebe súlyos, égbekiáltó bűn, mert aláássa a személyi és
közösségi élet alapjait. A korrupció megakadályozza, hogy reménnyel tekintsünk
a jövőbe, mert hatalmaskodásával és mohóságával szétrombolja a gyöngék terveit
és elnyomja a szegényebbeket. Olyan baj, mely befészkeli magát a mindennapokba,
s később közbotrányokká fokozódik. A korrupció nem más, mint a bűnben való
megátalkodottság, amely arra törekszik, hogy Istent a pénz hatalmának
illúziójával helyettesítse. A sötétség műve, amelyet a gyanakvás és a
cselszövés tart életben. Corruptio optimi pessima – állította joggal Nagy Szent
Gergely, annak kifejezésére, hogy senki nem érezheti magát mentesnek e
kísértéstől. Hogy a magán- és a társadalmi életből kiűzzük a korrupciót, a
leleplezéséhez szükséges bátorság mellett okosságra, éberségre,
törvénytiszteletre, átláthatóságra van szükségünk. Ha nem szegülünk nyíltan
szembe vele, előbb-utóbb bűntársakká leszünk, és szétroncsolja az életünket. Elérkezett
a megfelelő pillanat, hogy megváltoztassuk az életünket! Itt az ideje, hogy
engedjük megérinteni a szívünket. Az elkövetett bűnök, még a súlyos bűntények
ellenére is; itt az óra, hogy meghalljuk azoknak az ártatlan embereknek a
sírását, akiket megfosztottak javaiktól, méltóságuktól, érzéseiktől, sőt még az
életüktől is. A rossz útján maradni csak illúzió és szomorúság forrása. A
valódi élet egészen más. Isten fáradhatatlanul nyújtja felénk a kezét. Mindig
készen áll, hogy meghallgasson, s én is kész vagyok rá, miként püspök- és
paptestvéreim is. Elég, ha elfogadjátok a megtérésre szólító meghívást, és
alávetitek magatokat az igazságszolgáltatásnak, miközben az Egyház az
irgalmasságot kínálja fel.”[1]
Feladat a mai napra: Átgondolom a korrupció, a pénz szerepét
és hatalmát az életemben, családomban. Mit érzek, mire céloz Isten, hol kellene
megváltoztatnom az életemet, életünket?