XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. január 31., vasárnap

Január 31.



Jer 1,4-5.17-19; 1Kor 12,31-13,13; Lk 4, 21-30

Jozija király napjaiban így szólt hozzám az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt világra jöttél volna, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára. … Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak”.
Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: ...„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. ... Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Ki vagyok? - e kérdés mindig visszatér az életünkbe, és az élet különböző szakaszaiban újból választ kell rá találunk, adnunk. A mai evangéliumi rész e körül a kérdés körül forog: kicsoda Jézus? A Názáreti lakosságnak volt elképzelése és képe Jézusról, hiszen ismerték őt, látták, ahogyan fölnőtt falujában, ahogyan viselkedett, ahogyan beszélt. Aztán, amikor most föllép a zsinagógában és beszélni kezd, számukra ismeretlen módon jelenik meg Jézus, úgy hogy „mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon”. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. Hogyan illenek Jézus bölcs szavai a róla alkotott képükbe? Kinek tartják Jézust? És mennyire képesek arra, hogy kitágítsák, változtassák   elképzelésüket? Kicsoda Jézus? Látjuk, hogy Jézus nagyon szabadon cselekedett, hatalmas belső szabadsága van. Nem attól függ, mit gondolnak róla. Nem is akar senkinek a kedvébe sem járni, egyedül az egyetlen Istennek, az Atyjának, akitől önazonosságát és küldetését kapja. Így Jézus, amikor a názáretiekhez szól, már pontosan tudja, kicsoda ő: Ő az Úr fölkentje, az Atya fia. Azt is tudja, „hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.” Sorsa a saját falujában sem lesz más, mint a többi prófétáé. Neki is elutasítással kell számítani. „Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak”. E szavakkal bátorította Isten Jeremiás prófétát, hogy hűségesen végezze küldetését a sok ellenségeskedéssel szemben. Azonban abból is erőt merít, hogy Isten őt mélységesen ismeri és ezt is személyesen mondta neki: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt világra jöttél volna, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Az a tény, hogy Isten mindenekelőtt ismeri őt, adja életének szilárdságát, biztos alapját. És mit jelent számomra, hogy Isten ismer engem?
Amikor az evangélikus teológus Bonhoeffer Dietrich, a második világháború alatti német ellenállás miatt börtönbe került, a fogságban azzal foglalkoztatott, hogy ő kicsoda. Egyik versben úgy fogalmazott: „Ki vagyok? Az emberek előtt szélhámos és saját magam előtt megvetésre méltó, nyafka nyápic ember? Ki vagyok? Magányos kérdezősködés csúfolódik velem. Bárki is vagyok, Te ismersz engem, Tiéd vagyok, Istenem!
Pál apostol szintén abban a tudatban élt, hogy Isten az, aki legjobban ismeri őt, ismeri az embert. Bár ebben az életben csak alig fedezhetjük fel, mit jelent ez, de Istennél majd világosan látjuk. „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.” Azonban még ma is Isten az idézeteken keresztül szeretné megértetni velünk, hogy kik vagyunk ő számára. Engedjük meg, hogy Isten személyesen szólhasson hozzánk és világosítson meg minket.
Feladat a mai napra: Megfontolom, melyik helyzetben mi a fontosabb nekem: az, amit az emberek gondolnak rólam, vagy az, amit Isten kíván tőlem. Jézussal megbeszélem ezt.