XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. január 3., vasárnap

Január 3.



Sir 24,1-4.212-16; Ef 1,3-6.15-18; Jn 1,1-18

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
A karácsonyi időben többször halljuk szentmisén ezt az evangéliumot. Az Egyház újra meg újra elénk tárja, és meghív arra, hogy szemléljük az Isteni irgalom misztériumát, ami a János evangélium prológusán keresztül feltárul előttünk. Szemléljük Isten szavát, mely kezdettől fogva hathatós szó. Amit mond, az létrejön. Isten kimondta vágyát, és valóság lett (vö. Ter 1). Isten legmélyebb vágya, hogy az övéi legyünk. Azonban nem erőlteti magát ránk. A tulajdonába jön, de tőlünk teszi függővé, hogy befogadjuk-e. Mit is jelent befogadni Istent? Persze be lehet fogadni őt úgy, mint egy vendéget, akit a szépen rendbe hozott nappaliban leültetünk, és ott kiszolgálunk. De inkább nem adjuk át neki a szót, nehogy olyan dolgokat mondjon nekünk, melyek kellemetlen helyzetbe hoznának minket, elégedjen meg azzal, hogy mi körbe ugráljuk, és megtesszük, amit kíván. De ezt úgy is lehetne nevezni, hogy „karanténba zárjuk”. Aki igazán befogadja Istent életébe, azt is akarja, hogy Isten szóhoz jusson, utat mutasson, kinyilatkoztassa a dolgok igazi értékét, párbeszédre lép vele, végig vezeti a ház minden szobáján, és engedi, hogy kimondja fölöttük hathatós szavát, mely a káoszból lakható kozmoszt tud teremteni. Azt is megmutatja neki, amit szégyell, és bizalommal kitárja szívét Isten irgalma iránt. Engedi, hogy Isten irgalmáé legyen az utolsó szó. Ez az, ahol újjá születünk Istentől. Már nem az számít, amit én gondolok, hanem amit Isten. És Isten irgalma, melynek egyre több teret adunk, lassan fellazítja a megkövesedett szívünket, érzékenyé és szeretővé teszi, akár csak a sajátját. „Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr – mondja az Úr, az Isten –, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. 24Kivezérellek benneteket a népek közül, összegyűjtelek minden országból és visszaviszlek saját földetekre. 25Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. 26Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. 27Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok. 28Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.” (Ez 36,23-28). Kérjük Jézustól a kegyelmet, hogy alakítsa szívünket az ő szent szíve szerint.
Feladat a mai napra: Ma több időt szentelek az imádságnak, az Isten irgalmával való találkozásnak.