XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 11., kedd

Augusztus 11.



Mt 22,15-22                       (részesedés a társadalom fejlődésében)
A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.  Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.

A családnak nemcsak az a feladata és hivatása, hogy gyermekeket neveljen és az életet továbbadja, hanem az is, hogy a társadalom alkotó része legyen. Ezt mondja II. János Pál pápa: „Mivel a mindenség Teremtője a házastársi közösséget tette meg az emberi társadalom kezdetévé és alapjává... a család... a társadalom első és eleven sejtje” lett. A család eleven és rendezett szálakkal kapcsolódik a társadalomhoz, amelynek alapját képezi, hiszen szüntelenül táplálja az élet szolgálata által: a társadalom tagjai a családban születnek és a családban kapják meg a szociális erények első iskoláját; ezek az erények pedig a társadalom életének és fejlődésének lelkét jelentik.” (FC 42) „A társadalmi és politikai feladat ahhoz a királyi, azaz szolgálati küldetéshez tartozik, amelynek a keresztény házasok a házasság szentsége révén lesznek részesei. Ily módon a keresztény család arra hivatott, hogy mindenki előtt tanúskodjék az önzetlenségről és a nagylelkűségről azáltal, hogy a szociális kérdésekkel foglalkozva „előnyben részesíti” a szegényeket és a társadalom kivetettjeit. Így a szegények különleges szeretete által haladván előre az Úr követésében, a családnak különleges módon kell törődnie a nyomorultakkal, az öregekkel, a betegekkel, a kábítószeresekkel és az árvákkal“ (FC 47). Ugyanakkor arra is hivatott, hogy kivegye részét a politikában, valamint a gazdaság és a kultúra fejlesztésében. A mai idézetben kijátszani akarták az Istent a császár ellen, vagyis a vallási életet és kötelességeket a világi, civil társadalmi élet és kötelességek ellen. De Jézus meglepően válaszol: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azaz, tisztességgel és erényesen járuljatok hozzá a társadalom fejlesztéséhez. A Magyar társadalom alakulása mindegyikünktől függ, nemcsak a „hatalmasoktól”. Isten akaratának teszünk eleget, amikor kreatívan és felelősségteljesen gondolkodunk azon, hogyan járulhatunk hozzá társadalmunk és világunk jobbáttételéhez.
Feladat a mai napra:  Átgondolom és megfontolom, miben veszem már ki aktívan a részemet. Hogyan tudnék még jobban hozzájárulni társadalmunk fejlődéséhez?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma