XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 13., csütörtök

Augusztus 13.



Ter 18,1-5.9-15                 (Istennel dialógusban lévő közösség)
Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Az folytatta: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.” Sára tagadta, és azt mondta: „Nem nevettem.” De ő így válaszolt: „Igenis, nevettél.”

Különleges mégis szinte hétköznapi jelenetnek lehetünk ma tanúi Ábrahám és Sára életéből, amikor három férfi meglátogatja őket. Maga az Isten látogatott el hozzájuk, és miközben Ábrahám kiszolgálja őket és esznek, egymással beszélgetnek. Örömteli üzenetet hoztak nekik, hogy Sára gyermeket fog szülni. Ez a beszélgetés példa arra, hogy Isten hogyan beszél az emberrel, és egyben rámutat az ember kiváltságos helyzetére, hogy párbeszédben állhat Istenével. A család hivatásához tartozik, hogy hívő és Istennel dialógusban lévő közösség legyen. Az Istennel való párbeszéd a papok kiváltságos feladata volt. Krisztusban azonban, a keresztség által mi is részt kaptunk az általános papságban. „E papi népbe, az Egyházba a keresztény család is beépül, mégpedig a házasság szentsége által, amely életét megalapozza és táplálja: az Úr Jézus élteti szüntelenül és indítjakötelezi arra, hogy párbeszédben álljon Istennel a szentségi életben, élete feláldozásában és az imádságban. [...] A keresztény család arra hivatott, hogy megszentelődjék és megszentelje az egyházi közösséget és a világot is. (FC 55). II. János Pál pápa rámutat arra, hogy az Istennel folytatott dialógusnak több dimenziója van: a szentségi élet, élete feláldozása és az imádság. Nemcsak szavakkal lehet dialógusban lenni Istennel, hanem egész lényünkkel, a szentségi életben befogadjuk Isten tanítását és jelenlétét, kegyelmét, az életünk feláldozásával viszontszerethetjük őt, választ próbálunk adni arra a mérhetetlen nagy szeretetre, amit nap mint nap tőle kapunk. Nagyon fontos tehát, hogy nemcsak beszélgessünk Istennel, hanem életünkkel, tetteinkkel kifejezzük iránta való szeretetünket.
Feladat a mai napra:  Ma az Istennel akarok dialógust folytatni egyik mozzanatának különös gyakorlásával (szentségi élet, életem feláldozása, imádság).

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma