Péld 9, 1-6; Ef 5, 15-20; Jn 6, 51-58
Én
vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha
valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én
adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás
közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus
azt felelte nekik: „Bizony,
bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő
vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én
véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az
én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én
testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem
küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is
általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az
atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
A mai vasárnap már a negyedik alkalom,
amikor evangéliumként hallunk János evangélium 6. fejezetéből egy részt. Jézus
folytatja az élő kenyérről szóló tanítását és még egyszer hangsúlyozza, hogy ő
maga, az ő teste az élő kenyér: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő
kenyér. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Ha ma
úgy hallanánk ezeket a szavakat, mintha még sohasem hallgattuk volna, és
elképzeljük, hogy egy számunkra idegen ember előttünk állva, mondaná ezeket,
vajon nem támadna fel bennünk hasonló kérdés mint annak idején Jézus
hallgatóságában: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Ha szó
szerint értelmeznénk szavait, azt gondolhatnánk, hogy ez az ember fel akarja
darabolni magát és enni adni a testéből, húsából. Azonban nem kannibalizmusról
van szó, hanem teljesen másról, mégpedig az ember lelki táplálékáról. Jézus
előre még nem magyarázza meg, hogyan adja testét és vérét a lelki táplálékul.
Hallgatóságától egyszerűen hitet követel, hogy igaznak fognak bizonyulni szavai.
Isten bölcsességében majd gondoskodik róla, éppúgy mint az olvasmányban a
Példabeszédek könyvéből: „Megépítette házát a bölcsesség, s hét oszlopát is
felállította. Barmait levágta, borát megkeverte, és asztalát is megterítette.
Kiküldte szolgálóit és kihirdette a város legmagasabb pontjain: 'Ti tudatlanok,
jöjjetek ide!' Az oktalanoknak pedig ezt mondta: 'Gyertek, egyetek a
kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!' Az élő kenyérről szóló
tanítás igazából az utolsó vacsorán kapta igazi értelmét. A kenyér és a bór
fölött mondott szavakból következik, hogy a kenyér Jézus testévé válik, a bór
pedig Jézus vérévé. Jézus mély vágya, hogy ez legyen számunkra állandó lelki
táplálékunk, amely a vele fennálló személyes kapcsolatunkat biztosítja, a vele
való egyesülést: „Aki eszi az én
testemet, és ti issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.” Mi
lehetne számunkra szebb üzenet, minthogy az Úrjézus olyan mély egységben kíván
velünk élni, ami felülmúl minden emberi elképzelést? Szent Edith Stein egyik
versében gyönyörűen fejezi ki Jézusnak ezt a vágyát: „Szeretettel tekintesz
rám, és halk szavaim felé fordítod füledet. És mély békével árasztod el
szívemet. De szereteted nem elégszik meg olyan megosztással, amely még engedi a
szakítást. Szíved többre vágyik! Tested titokzatosan átjárja az enyémet, és a
lelked egyesül a lelkemmel. Már nem vagyok az, aki egykor voltam!”
Feladat a mai napra: Időt keresek arra, hogy személyesen elmélkedjek a mai evangéliumról és
ha valaki megkérdezi tőlem „Hogyan adhatja Jézus testét eledelül nekünk?”,
elmagyarázom neki az Eucharisztiáról szóló tanítást.