Kiv 16, 2-4. 12-15; Ef 4, 17. 20-24; Jn 6, 24-35
Amikor
tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai,
beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták
őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt
felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert
jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az
eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely
megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az
Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy
Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek
abban, akit ő küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe,
hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a
pusztában, amint írva van: „Égi kenyeret adott enni nekik””. Jézus ezt
válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való
kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az
Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor
azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt
felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és
aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
A mai Evangélium ezeket a kérdéseket intézi
hozzánk: Miért fordulok Jézushoz, mit várok Tőle? Milyen eledelért fáradozom,
romlandóért vagy örökké tartóért? Jellemző a korunkra, hogy például az
élelmiszeriparban mindig újabb és újabb termékeket hoznak létre. Úgy tűnik,
hogy a társadalmunkban az emberek mindig új ízű ételeket, új csomagolást, egyre
újabb szolgáltatást igényelnek. Az emberben egy nagy „éhség” van, amelyet
csillapítani akar, de sem a hagyományos, sem a legújabb termékek fogyasztásával
nem tudja kielégíteni. Jézus felkínálja nekünk azt az eledelt, amely kielégíti
éhségünket. Nem a test éhségét vagy szomjúságát akarja oltani, hanem az emberi
lélek szomjúságát. A kenyérszaporítás csodája által arra akarja rávezetni az
embereket, hogy felfedezzék, Ő az Isten „tápláléka” az ember számára. „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus.
Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.''
Isten Jézus által mutatja meg, hogy Isten nem közömbös az ember ínsége iránt.
Gondoskodik a testi szükségleteiről, - ezért adott Jézus az éhező tömegnek
bőven kenyeret -, de gondoskodik az ember lelki szükségleteiről is, ezért az
Atya örök életet adó táplálékot ad, Aki maga Jézus. Amikor Jézus az embereknek
erről beszélt, azt kérték tőle: „Urunk,
add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Isten erre mindig kész. Minden
Szentmisén magunkhoz vehetjük az Élet kenyerét az Oltáriszentségben. Mit jelent
ez számunkra? Szent Ágoston írja, „Megérintettél, és most szomjazom utánad.”
Valóban, Jézushoz nem elég egyetlen egyszer fordulnunk. Ő az Élet kenyere. És
aki már tapasztalta, hogy milyen jó az Úr, nem fog más helyen, más eledellel
próbálkozni.
Feladat a mai napra: Elmélkedek arról, mennyi fölösleges dologért
fáradozom mindennapi életemben. Hálás szívvel fogadom az Oltáriszentséget, mint
az éhségemet csillapító égi eledelt.