Lk 9,57-58 (Az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania)
Amint mentek az úton, valaki megszólította:
„Követlek, bárhová mész is.” Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van vackuk,
az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Valaki nagyon lelkesen kifejezte Jézusnak, hogy
kész a feltétel nélküli követésére: „Követlek, bárhová mész is!”
Válaszában Jézus rámutat arra, hogy követésében milyen következményekre kell
számítani. Lehet, hogy ennek az embernek nagyon pozitív képe volt Jézus
életéről. Látta a sikeres, tekintélyes Jézust, de kevésbe tudta, hogy milyen
feltételek alapján megvalósította meg küldetését. „Az Emberfiának nincs hová
fejét lehajtania”. Jézusnak nem volt állandó, biztos lakóhelye, sem
földbirtoka, még saját köve sem volt, ahová fejét lehajthatta. Aki követni
akarja őt, tudatában kell lennie azzal, hogy a földön neki sem lesz állandó
helye. „Krisztus teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja
magasztos hivatását.” (GS 22) Jézus szántszándékkal választotta meg ezt az
életmódot, és ezáltal megmutatta az embernek, hogyan kell bánnunk a vagyonnal.
Tulajdonunkra úgy kell tekintenünk mint átmeneti dologra. „Tudjuk ugyanis,
hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben,
amit nem emberi kéz épített.” (2Kor 5,1) Az ember más helyre hivatott: a
mennyi Atyához. Ezért a hely, ahol Jézus már földi életében lehajthatta fejét,
az Atya szíve volt. Az Atyával való kapcsolatban pihent meg. Jézus, követni
akarlak téged. Taníts meg, hol hajtsam le fejem, hol az igazi hazám.
Feladat a mai napra: Amikor vágyódom biztonságra, az Atya jelenlétében
keresek oltalmat.