Mk 6,30-34 (látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve)
Az apostolok visszatértek Jézushoz, és
beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt
hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy
kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába
szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban
legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat.
Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték
őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
Amikor szemléljük Jézus életét, nagyon sok módon azonosulhatunk Vele. A Vele
való mély azonosulás azonban, a szívünk és lényünk legmélyén, az imádság
csendjében, vagy az Eucharisztiában történik meg. Bennünk megy végbe a csoda,
amely a bennünk működő kegyelme által átalakítja érzéseinket az Ő érzéseivé. Mi
döntjük el szabadon, hogy befogadjuk-e Őt. Jó látni, milyen kedves gesztussal
hívja Jézus a tanítványait: „Gyertek velem külön
valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” és ilyen módon adja át
nekik értékeit, érzelmeit, megnöveli a tanítványai szívét, és elülteti bennük a
jó pásztor szívet a többi ember iránt és egymás (az apostolok) iránt is: „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget,
megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül”. Idővel látni fogjuk, hogy azonosulnak a tanítványok egész életükben
Jézussal, hogy élnek a társadalomban, és hogyan azonosulnak Vele egészen a
halálig. Az Apostolok Cselekedetében nevezik először Jézus tanításának követőit
keresztényeknek. (ApCsel 11,26). Ferenc Pápa az Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában, az mondta:
Az evangelizáló közösség a tettek és gesztusok által
belehelyezkedik a többi ember életébe, lerövidíti a távolságokat, s ha
szükséges, megalázza magát és felvállalja az emberi életet, Krisztus szenvedő
testét érintve meg a népben. Az evangéliumot hirdetőknek így „bárányszaguk”
van, és ezek a bárányok hallgatnak a hangjukra. Ezenfelül az evangelizáló
közösség kész a „kísérésre” is. Kíséri az emberiséget minden ügyében, legyen az
akármilyen nehéz és hosszadalmas. Ismeri a hosszú várakozást és az apostoli tűrést.
Az evangelizáció sok-sok türelmet alkalmaz, s elkerüli, hogy figyelmen kívül
hagyja a korlátokat. Az Úr ajándékához hűségesen tud „gyümölcsöt is teremni”.
Az evangelizáló közösség mindig figyel a gyümölcsökre, mert az Úr azt akarja,
hogy termékeny legyen. (EG 24.)
Feladat a mai napra: Jézus már azonosult velünk azáltal, hogy „hús lett a húsunkból” egy test
vagyunk Krisztussal (Ef.5,25-32) és azt várja, hogy a magunk részérő
viszonozzuk szeretetét. A szeretetet csak szeretettel lehet megfizetni. Mit
válaszolok Neki?