XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 30., péntek

Január 30.



Mk 6,30-34     (látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve)

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
Amikor szemléljük Jézus életét, nagyon sok módon azonosulhatunk Vele. A Vele való mély azonosulás azonban, a szívünk és lényünk legmélyén, az imádság csendjében, vagy az Eucharisztiában történik meg. Bennünk megy végbe a csoda, amely a bennünk működő kegyelme által átalakítja érzéseinket az Ő érzéseivé. Mi döntjük el szabadon, hogy befogadjuk-e Őt. Jó látni, milyen kedves gesztussal hívja Jézus a tanítványait: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” és ilyen módon adja át nekik értékeit, érzelmeit, megnöveli a tanítványai szívét, és elülteti bennük a jó pásztor szívet a többi ember iránt és egymás (az apostolok) iránt is: „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül”. Idővel látni fogjuk, hogy azonosulnak a tanítványok egész életükben Jézussal, hogy élnek a társadalomban, és hogyan azonosulnak Vele egészen a halálig. Az Apostolok Cselekedetében nevezik először Jézus tanításának követőit keresztényeknek. (ApCsel 11,26). Ferenc Pápa az Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában, az mondta:
Az evangelizáló közösség a tettek és gesztusok által belehelyezkedik a többi ember életébe, lerövidíti a távolságokat, s ha szükséges, megalázza magát és felvállalja az emberi életet, Krisztus szenvedő testét érintve meg a népben. Az evangéliumot hirdetőknek így „bárányszaguk” van, és ezek a bárányok hallgatnak a hangjukra. Ezenfelül az evangelizáló közösség kész a „kísérésre” is. Kíséri az emberiséget minden ügyében, legyen az akármilyen nehéz és hosszadalmas. Ismeri a hosszú várakozást és az apostoli tűrést. Az evangelizáció sok-sok türelmet alkalmaz, s elkerüli, hogy figyelmen kívül hagyja a korlátokat. Az Úr ajándékához hűségesen tud „gyümölcsöt is teremni”. Az evangelizáló közösség mindig figyel a gyümölcsökre, mert az Úr azt akarja, hogy termékeny legyen. (EG 24.)

Feladat a mai napra: Jézus már azonosult velünk azáltal, hogy „hús lett a húsunkból” egy test vagyunk Krisztussal (Ef.5,25-32) és azt várja, hogy a magunk részérő viszonozzuk szeretetét. A szeretetet csak szeretettel lehet megfizetni. Mit válaszolok Neki?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma