XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 6., kedd

Január 6.



Iz 60,1-6; Ef 3, 2-3a. 5-6; Mt 2, 1-12

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermekvolt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

A mai napon Urunk megjelenését, más néven Vízkeresztet ünnepeljük. „Kelj föl, és tündökölj, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.” Erre buzdít minket Izajás próféta a mai olvasmányban. XVI. Benedek pápa pedig így köszönt bennünket karácsonyi üzenetében: „Kedves Testvéreim! Pál apostol szavaival újítom meg Krisztus születésének örömteli hírül adását: igen, ma „megjelent minden embernek a mi Üdvözítő Istenünk kegyelme”! Megjelent! Ez az, amit az Egyház ma ünnepel. Isten kegyelme, amely gazdag a jóságban és a gyengédségben, többé már nem rejtőzködik, hanem „megjelent”. Testet öltve tette magát nyilvánvalóvá, és megmutatta arcát... Isten kegyelme megjelent: ezért igaz, hogy a karácsony a világosság ünnepe. Nem teljes világosság ez, amely nappali verőfénybe vonja a dolgokat, hanem fénysugár, amely kigyullad az éjszakában, méghozzá a világmindenség egy adott pontjából: a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek „világra jött”. Valóban, ő az a fény, amely terjedésnek indul... Ő a világosság, amely megjelenve szétoszlatja a homályt, eloszlatja az árnyékokat és megérteti velünk létünk és a történelem értelmét és értékét.” Isten szeretete megjelent Jézus Krisztusban. Eljött, hogy elénk élje és felkínálja nekünk az életet. Az evangéliumban kétféle reagálást hallhatunk. Amikor Heródes meghallotta, hogy megszületett a Megváltó, megriadt és vele együtt egész Jeruzsálem. Útjában volt a gyermek, mert féltette hatalmát. Akár saját fiait is képes volt megölni ez okból. A napkeleti bölcsek azonban messziről elindultak, mert látták a zsidók újszülött királyának csillagát, és jöttek, hogy hódoljanak neki. Útjukat saját életutunknak tekinthetjük, akik számára Krisztus az életünk világossága. Karl Rahner, a német jezsuita teológus így fogalmaz: „Ez a nap az istenkereső ember boldog utazásának ünnepe élete zarándokútján, aki rátalált Istenre, mert kereste őt.” Micsoda merész elhatározás volt útnak indulni Babilonból sivatagon, hegyvidéken át, feladván otthoni kényelmüket, berendezett életüket, egy csillag miatt! Nem hagyták magukat befolyásolni a mindennapi tevékenységek fontosságába elmerült emberek gondolkodásától, sem a közömbösségtől, vagy politikától, hanem addig mentek, míg rá nem találtak a gyermekre. „És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” A bölcsek már nem tértek vissza régi útjukon, más úton mentek haza, hiszen az utazás által más lett az életük, átértelmeződött bennük sok minden. A gyermek előtt letették ajándékukat, szeretetük aranyát, vágyakozásuk tömjénjét és fájdalmaik mirháját. De magukkal vitték szívükben a gyermek ragyogását, az igazi világosságot, és az örömet, amiért érdemes volt megtenni az egész utat. Isten kegyelme megjelent. Vajon engedem-e, hogy Ő az én életem csillaga is legyen, és magához vezessen?
Feladat a mai napra: Miből kellene felkerekednem és útnak indulnom? Engedem az új évben, hogy Jézus evangéliuma megváltoztassa gondolkodásomat és szokásaimat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma