Iz 60,1-6; Ef 3, 2-3a. 5-6; Mt 2, 1-12
Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett
a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és
tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten,
és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és
megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép
írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok
így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled
jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes
titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag
megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek,
tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek
nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a
királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük
járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermekvolt. A csillagot
meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses
zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel
álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
A mai napon Urunk megjelenését, más néven Vízkeresztet ünnepeljük. „Kelj föl, és tündökölj, Jeruzsálem, mert
elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Mert még
sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az
Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.” Erre buzdít minket Izajás próféta a
mai olvasmányban. XVI. Benedek pápa pedig így köszönt bennünket karácsonyi
üzenetében: „Kedves Testvéreim! Pál apostol szavaival újítom meg Krisztus
születésének örömteli hírül adását: igen, ma „megjelent minden embernek a mi
Üdvözítő Istenünk kegyelme”! Megjelent! Ez az, amit az Egyház ma ünnepel. Isten
kegyelme, amely gazdag a jóságban és a gyengédségben, többé már nem
rejtőzködik, hanem „megjelent”. Testet öltve tette magát nyilvánvalóvá, és
megmutatta arcát... Isten kegyelme megjelent: ezért igaz, hogy a karácsony a
világosság ünnepe. Nem teljes világosság ez, amely nappali verőfénybe vonja a
dolgokat, hanem fénysugár, amely kigyullad az éjszakában, méghozzá a
világmindenség egy adott pontjából: a betlehemi barlangból, ahol az isteni
Gyermek „világra jött”. Valóban, ő az a fény, amely terjedésnek indul... Ő a
világosság, amely megjelenve szétoszlatja a homályt, eloszlatja az árnyékokat
és megérteti velünk létünk és a történelem értelmét és értékét.” Isten
szeretete megjelent Jézus Krisztusban. Eljött, hogy elénk élje és felkínálja
nekünk az életet. Az evangéliumban kétféle reagálást hallhatunk. Amikor Heródes
meghallotta, hogy megszületett a Megváltó, megriadt és vele együtt egész
Jeruzsálem. Útjában volt a gyermek, mert féltette hatalmát. Akár saját fiait is
képes volt megölni ez okból. A napkeleti bölcsek azonban messziről elindultak,
mert látták a zsidók újszülött királyának csillagát, és jöttek, hogy hódoljanak
neki. Útjukat saját életutunknak tekinthetjük, akik számára Krisztus az életünk
világossága. Karl Rahner, a német jezsuita teológus így fogalmaz: „Ez a nap az
istenkereső ember boldog utazásának ünnepe élete zarándokútján, aki rátalált
Istenre, mert kereste őt.” Micsoda merész elhatározás volt útnak indulni
Babilonból sivatagon, hegyvidéken át, feladván otthoni kényelmüket, berendezett
életüket, egy csillag miatt! Nem hagyták magukat befolyásolni a mindennapi tevékenységek fontosságába elmerült
emberek gondolkodásától, sem a közömbösségtől, vagy politikától, hanem addig
mentek, míg rá nem találtak a gyermekre. „És
lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott
a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek
a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak
előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat,
tömjént és mirhát.” A bölcsek már nem tértek vissza régi útjukon, más úton
mentek haza, hiszen az utazás által más lett az életük, átértelmeződött bennük
sok minden. A gyermek előtt letették ajándékukat, szeretetük aranyát,
vágyakozásuk tömjénjét és fájdalmaik mirháját. De magukkal vitték szívükben a
gyermek ragyogását, az igazi világosságot, és az örömet, amiért érdemes volt
megtenni az egész utat. Isten kegyelme megjelent. Vajon engedem-e, hogy Ő az én
életem csillaga is legyen, és magához vezessen?
Feladat a mai napra: Miből kellene felkerekednem és útnak indulnom?
Engedem az új évben, hogy Jézus evangéliuma
megváltoztassa gondolkodásomat és szokásaimat.