Jób 7,1-4.6-7; 1Kor 9,16-19.22-23; Mk 1,29-39
Jézus
kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas
betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a
kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement
a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől
megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat
meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De
nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus
nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott
imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták
neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a
szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért
jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész
területén, és kiűzte az ördögöket.
A mai vasárnap
olvasmányai nagyon megrendítően beszélnek az emberi élet valóságáról. Jób
könyvéből vett olvasmány egy betegséggel, kudarccal, mély csalódással birkózó,
szenvedő embert tár elénk, aki a reményvesztettség határán áll: „Nemde
küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait?
Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a
bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves
éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: „Mikor virrad?” És
mihelyt felkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.
Napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad
reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát
boldogságot.” Hány embertársunk
valósága ez, és hányszor kerültünk mi magunk is már olyan helyzetbe, ahol hasonló
gondolataink, érzéseink támadtak, mint Jóbnak. Megrendítő Jób könyve, az a
folyamat, ahogy elveszít mindent, elérkezik élete nulla-pontjához, átéli teljes
tehetetlenségét, és onnan a mélyből felkiált az Istenhez. Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra.
Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Magam
képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. Legalább
megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. Egész hatalmával perelne
velem? Nem! De legalább meghallgatna. (Jób 23,2-6). Mennyire vágyik az
ember arra, hogy Isten elé állhasson és kipanaszolja keserűségét. Mély vigaszt
jelente már csupán a tény, hogy Isten végighallgatja. A mai evangélium Isten
gyönyörű kézzelfogható válasza az emberiség kiáltására. Igen, Isten meghallja a
mi kiáltásunkat! Mert az Úr „füle nem süket a hallásra.” (Iz 59,1). Jóbot is
meghallgatta az Úr, válaszolt neki, és Jób rádöbbent arra, hogy Isten nem az
ellensége, aki rázúdította volna haragját, hanem az, aki fenntartja életét, és
kisegíti őt. Ezt az Istent szemlélhetjük Jézusban: aki meghallotta gyermekei
kiáltását, és megkönyörült rajtuk. Nem hagyja figyelmen kívül Péter anyósát,
sem a rengeteg beteget, aki gyógyulásra vár. Elérhetővé teszi magát számukra.
És ügyel arra, hogy minden vidékére eljusson. Miért teszi ezt Jézus? Nagyon
mély valóság húzódik meg cselekvései mögött, amit úgy hívunk, hogy Krisztus
misztikus testének valósága. Annak valósága, hogy Isten magának teremtette az
embert, és azt akarja, hogy ott legyen vele, ahol ő van (vö. Jn 17,21-24). Csak
az Istennel való mély egységben juthat el az ember a teljességre, csak ott
válhat egész-séges emberré. Isten együtt érez az emberiséggel, mint saját
testével. És Jézus azért lett emberré, hogy helyreállítsa ezt az Istennel való
egységet, helyreállítsa misztikus testének egészségét. Ezért űzi ki az
ördögöket, akik eltávolítják az embert Istentől, ezért gyógyítja meg a
betegeket, és ezért hirdeti folyamatosan Isten országát. Isten egészen
személyes törődését láthatjuk Jézusban. Annyira fontosak vagyunk számára, hogy
meghallja szívünk mélyéből fakadó kiáltozásainkat. Vajon bele tudom-e érezni
magam Krisztus misztikus testének valóságába? Be tudok-e kapcsolódni mélyből
fakadó kiáltozásába, hogy Isten gyógyulást és szabadulást szerezhessen azoknak,
akik e világban a legjobban rászorulnak erre.
Feladat a mai napra: A mai napon szemlélhetjük környezetünk valóságát:
családunkban, körülöttünk lévő emberek, Magyarország, Európa, sőt az egész
világ valóságát. Hogyan szeretne Jézus közelíteni felé? Imádságomat felajánlom
egy konkrét valóságért.