XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 8., vasárnap

Február 8.



Jób 7,1-4.6-7; 1Kor 9,16-19.22-23; Mk 1,29-39

Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
A mai vasárnap olvasmányai nagyon megrendítően beszélnek az emberi élet valóságáról. Jób könyvéből vett olvasmány egy betegséggel, kudarccal, mély csalódással birkózó, szenvedő embert tár elénk, aki a reményvesztettség határán áll: „Nemde küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt felkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. Napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.” Hány embertársunk valósága ez, és hányszor kerültünk mi magunk is már olyan helyzetbe, ahol hasonló gondolataink, érzéseink támadtak, mint Jóbnak. Megrendítő Jób könyve, az a folyamat, ahogy elveszít mindent, elérkezik élete nulla-pontjához, átéli teljes tehetetlenségét, és onnan a mélyből felkiált az Istenhez. Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. (Jób 23,2-6). Mennyire vágyik az ember arra, hogy Isten elé állhasson és kipanaszolja keserűségét. Mély vigaszt jelente már csupán a tény, hogy Isten végighallgatja. A mai evangélium Isten gyönyörű kézzelfogható válasza az emberiség kiáltására. Igen, Isten meghallja a mi kiáltásunkat! Mert az Úr „füle nem süket a hallásra.” (Iz 59,1). Jóbot is meghallgatta az Úr, válaszolt neki, és Jób rádöbbent arra, hogy Isten nem az ellensége, aki rázúdította volna haragját, hanem az, aki fenntartja életét, és kisegíti őt. Ezt az Istent szemlélhetjük Jézusban: aki meghallotta gyermekei kiáltását, és megkönyörült rajtuk. Nem hagyja figyelmen kívül Péter anyósát, sem a rengeteg beteget, aki gyógyulásra vár. Elérhetővé teszi magát számukra. És ügyel arra, hogy minden vidékére eljusson. Miért teszi ezt Jézus? Nagyon mély valóság húzódik meg cselekvései mögött, amit úgy hívunk, hogy Krisztus misztikus testének valósága. Annak valósága, hogy Isten magának teremtette az embert, és azt akarja, hogy ott legyen vele, ahol ő van (vö. Jn 17,21-24). Csak az Istennel való mély egységben juthat el az ember a teljességre, csak ott válhat egész-séges emberré. Isten együtt érez az emberiséggel, mint saját testével. És Jézus azért lett emberré, hogy helyreállítsa ezt az Istennel való egységet, helyreállítsa misztikus testének egészségét. Ezért űzi ki az ördögöket, akik eltávolítják az embert Istentől, ezért gyógyítja meg a betegeket, és ezért hirdeti folyamatosan Isten országát. Isten egészen személyes törődését láthatjuk Jézusban. Annyira fontosak vagyunk számára, hogy meghallja szívünk mélyéből fakadó kiáltozásainkat. Vajon bele tudom-e érezni magam Krisztus misztikus testének valóságába? Be tudok-e kapcsolódni mélyből fakadó kiáltozásába, hogy Isten gyógyulást és szabadulást szerezhessen azoknak, akik e világban a legjobban rászorulnak erre.
Feladat a mai napra: A mai napon szemlélhetjük környezetünk valóságát: családunkban, körülöttünk lévő emberek, Magyarország, Európa, sőt az egész világ valóságát. Hogyan szeretne Jézus közelíteni felé? Imádságomat felajánlom egy konkrét valóságért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma