XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 19., péntek

December 19.



Lk 1, 54-55; Ter 17,3-4.6-7                                  (Gondjába vette gyermekét)

Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

Isten azt mondta Ábrámnak: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek.

Amikor ma a Magnificat utolsó során elmélkedünk, megfigyelhetjük, hogy – amit eddig is láttunk – az örömteli hálaének, hálaima főképpen Istenről szól és kevésbe Máriáról. Isten üdvös cselekvése áll a középpontban, amelyet Mária magán is megtapasztalt. Így a Magnificat egy nagyon szép istenképpel végeződik. Isten anyai, apai szeretettel gondoskodik gyermekeiről. Ilyen az Isten Mária számára. „Gondjába vette gyermekét, Izraelt”. A liturgikus szövegben nem a „szolga” kifejezése, hanem a „gyermek” szerepel. Isten a kiválasztott népre, Izraelre, nem csupán szolgaként tekint, hanem elsősorban gyermekeként, ahogyan ezt a régibbek prófétáknál már olvashatjuk, mint pl. Ozeás prófétánál: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat.” (Oz 11,1). Isten Jeremiás prófétán keresztül pedig beszél gondoskodó szeretetéről fia, Izrael iránt: „Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.” (Jer 31,9) Mária szívében ott élt annak a tudata, hogy Isten hűséges szövetségéhez, Ábrahámnak ígért szavához. Ezért sohasem fog megszűnni irgalma, mert „irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Kiv 34,6). Gondolkozzunk ma azon, milyen az Isten számunkra. Hogyan tapasztalom Isten irántam való gondoskodó szeretetét, hűségét? Milyen tulajdonságokért szeretnénk ma hálát adni, neki hálaéneket énekelni?
Feladat a mai napra: Tekintettel az e heti imádságra és az eddig bejárt adventi útra megírom saját Magnificatomat.