Napi elmélkedéshez: Lk 1,35-37; Iz 44,1-5
Az angyal ezt
válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje
borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják
hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban
van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”
Most mégis halld,
szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam! Ezt mondja az Úr, aki teremtett,
aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit
kiválasztottam. Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a
kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre. Úgy
sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, (…) Az egyik így szól majd: „Én
az Úré vagyok”, a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: „Úr”, az
meg Izrael nevével dicsekszik.
Gábor angyal válaszolt Mária kérdésére. Isten komolyan
veszi az ember kérdéseit, és választ ad rájuk. Azonban akkor és úgy, ahogy ő
akarja, mert jól ismer minket. Az evangéliumban látjuk, hogy Jézus tudta,
milyen válasz a legjobb az adott helyzetben. Az ember hozzáállásától is
függött, őszintéségétől, nyitottságától. Sokszor nem adott nagy magyarázatot,
csupán visszakérdezett, vagy példát mondott. Néha válasza a hallgatás volt.
Fontos volt számára, hogy a kérdésre adott válasz az emberben belülről is
megfogalmazódjon, megszülessen. Jó pár évvel ezelőtt, amikor bátyám, aki
villamosmérnöknek tanult, első számítógépét vette meg magának, érdeklődésből
megkérdeztem tőle, „és hogyan működik ez?” Nagyon lelkesen, aprólékosan kezdte
magyarázni a számítógép működését. Őszintén szólva, alig értettem meg valamit
abból, amit mondott. Viszont örültem neki, amikor használhattam én is, amikor
dolgozatokat kellett írnom. Vajon mit értett meg Mária, amikor Gábor angyal
válaszolt neki a „hogyan lehetne ez?” kérdésre? Azt szokták mondani, hogy a
Szentlélekre hivatkoznak, amikor már nem tudnak más magyarázatot adni. A
Szentlélek nem a pótválasz, hanem a kimondhatatlan Isten misztériumának a
kulcsa. Mária számára lehetne ez a válasz, igen, „ha a Szentlélek száll rám.”. Mária szívében talán visszacsengtek a
prófétai ígéretek „Ne félj szolgám, akit
kiválasztottam. Kiárasztom lelkemet utódaidra,”, úgy, mint Izrael meddő
asszonyainak a története, „Erzsébet is
fogant öregségében”. Mária megértette ennek mély értelmet: Isten majd
lehetővé teszi azt, amit hirdetett neki. „Igaz, hogy ez a láthatatlanba vetett
bizalom bizonyos szédülést okozhat: olyan, mintha elmerülnénk a tengerben, ahol
nem tudjuk, mivel találkozunk” írja Ferenc pápa, és hozzáteszi. „Ezt én magam is sokszor
megtapasztaltam. Mégis, nincs nagyobb szabadság, mint ráhagyatkozni a Lélekre,
lemondva arról, hogy mindent kiszámítsunk és ellenőrizzünk; mint engedni, hogy
ő világosítson meg, vezessen, irányítson, és abba az irányba indítson, amerre
csak akarja. Ő jól tudja, mire van szükség minden korszakban és minden
pillanatban.” (EG 280). Máriától ma szeretnénk kérni, hogy tanítsa meg nekünk a Lélekre való
nagylelkű ráhagyatkozást.
Feladat a mai napra: A Szentlélektől kérem, hogy világosítson meg olyan
ügyben, ahol érzem, hogy szükségem lenne tisztánlátásra,
orientációra.
Este:Visszatekintés a napra: Hogyan
tapasztaltam ma a Szentlélek jelenlétét, működését? Hagytam-e, hogy vezessen
engem? Rá tudtam hagyatkozni? Mivel ajándékozott meg engem? Megköszönöm minden
ajándékát, apró szeretetét.